Így legalább mások előtt is elszámol(hat)ok lemaradásaimmal. Olvasom most - egyszerre:
+1-2könyv, aminek most a címe sem ugrik be...
Tehát van mit rendszerezni és vannak elmaradások!
Alapvetően egy könyv, amit pár óra alatt ki lehet végezni adta az ihletet, hogy belekezdjek és leírjam élményeimet. Nem egy komoly mű, a francia pszichológus/pszichiáter szerzőt még a Wiki sem jegyzi, de jelen állapotomban és meg mert amúgy is érdekel a téma, jó volt.
"Volt egyszer egy Hector nevű fiatal pszichiáter, aki nem volt igazán elégedett magával..."
Miért? Mert rájön, hogy nem tudja mi a boldogság, és ez
nem csak orvosként, hanem magánemberként is zavarja. Ezért, ahogy az a
nagykönyvben meg van írva, világ körüli útra indul, maga mögött hagyva
a praxisát, a barátnőjét, addigi életét.
Róla van szó.
Pár pontban megfogalmazza hogy mit is jelenthet a boldogság. Sokfelé jár, utazik és tapasztal. Kellemes limonádé, véleményem szerint Coelho Alkimistájának kategóriája, csak itt már az útkeresés egy speciálisabb alfajával találkozhatunk.
Van folytatása is, a francia wikipedia-n találtam, még két vagy három könyv, jön majd az is magyarul. A befejezés amúgy is utalt erre, mint a Terminator 3 végén... :-)
Nahát!
Miért is?
Mert már amúgy is megszokhattátok, Drága Barátaim, (neeem, Kedves újdonsült olvasóm, ki még nem ismersz, vagy csak azt hiszed ismersz - húú, ez jó tág kategória lehet Nálam) szétspammelem az életemet.
És azon túl, hogy megszületett a blogom első - kései gyermekkoromat idéző - Stephen King-et megszégyenítő körmondata, nagyjából értelmet is adtam értelmetlenségeimnek.
Egyelőre fogalmam sincs hogy fogok-e és hogy minezt milyen gyakran nem teszem majd, de a kezdeti lelkesedés megvan! :-)
Hát akkor, vágjunk is bele!